A hajtóláncok a mechanikus erőátvitel alapvető alkotóelemei, és szerkezetük és funkciójuk alapján a következő három kategóriába sorolhatók:
1. Görgős lánc
- Szerkezet: Belső és külső összekötő lemezekből, csapokból, görgőkből és perselyekből áll. A görgők csökkentik a súrlódást a lánckerékkel.
- Jellemzők: Nagy terhelhetőség és alacsony költség, de viszonylag zajos. Gyakran használják kerékpárokban, motorkerékpárokban és ipari szállítóberendezésekben.
- Példa a paraméterekre: A szabványos görgős lánc osztásköze 12,7 mm (például ANSI Type 40), és a végső szakítószilárdság elérheti a 20 kN-t (lásd a Mechanikai tervezési kézikönyvet).
2. Csendes lánc
- Szerkezet: Több, lépcsőzetesen elhelyezett fogazott lánclemezből áll, amelyeket csuklós csapok kötnek össze, amelyek szorosan illeszkednek a lánckerék fogaihoz, amikor összekapcsolódnak.
- Jellemzők: Sima működés és alacsony zajszint, de magas gyártási költség. Általánosan használt gépjármű-motor-időzítési rendszerekben (például a Toyota 2ZR motorban).
3. Fordított foglánc
- Felépítés: A lánclemez fogprofilja tökéletesen illeszkedik a lánckerék foghornyához, és felületi érintkezés útján továbbítja az erőt.
- Jellemzők: Magas, akár 98%-os átviteli hatásfok (adatforrás: ISO 606 szabvány), kopásállóság, és alkalmas nagy-sebességű precíziós berendezésekhez (például CNC szerszámgépek orsóihoz).
